-Egy földrajz tanár semmit. Inkább az a kérdés, hogy minek vesztegettem el 5 évet az egyetemen, amikor a földrajzot megélni is lehet, nem csak bővíteni a felesleges tudást könyvek fölött görnyedve. Egyébként tanítani jó dolog, egyszer csináltam egy évig és nagyon élveztem.
Nagy Endrével, a Mirador Adventures alapítójával beszélgettem. Hogy kerültél Latin-Amerikába?
-Még egyetemista koromban hallottam egy európai uniós lehetőségről, hogy önkénteseket keresnek harmadik világ béli országokba. Pályáztam, s mivel egyedüli pályázó voltam, elnyertem a lehetőséget. Így kerültem ki Guatemalába, ahol egy őserdei parkban dolgoztam. Belecsöppentem egy teljesen más, általam addig nem ismert világba. Áram és internet nélküli maradtam, rizses babon éltem hetekig. Rájöttem, hogy Magyarországon milyen kényelem vett körbe. Az ember azt hinné, hogy az ilyen állapotok gyorsan hazazavarják az embert, de utólag el kell mondjam, hogy sokkal könnyebb volt beleszokni az egyszerű és természetközeli életbe, semmint visszaszokni a modern és lüktető világba. Tulajdonképpen soha nem is sikerült.
Konkrétan mivel foglalkozol?
-Túravezetek, túrákat szervezek, marketingelek, filmezek, szabadidőmben pedig nem ismert útvonalakat járok be Latin-Amerikában.
Elsősorban magyaroknak szervezel túrákat?
-Igen. Cél, hogy nyissunk a szlovák, a román és az orosz piac felé, mert náluk is gyerekcipőben jár a kalandturizmus, de sajnos az időm véges és a honlap lefordítása más nyelvre nagy munka.
Mondhatjuk, hogy azon szerencsések közé tartozol, akinek a hobbija a munkája?
-Mondhatjuk, bár én nem nevezem munkának azt, amit csinálok. Ahogy a legtöbb “hivatás” sem munka, inkább csak pénzkereseti lehetőség. Hogy én ezt a hobbimból tudom elérni, az külön szerencse.
Miért éppen Latin-Amerika? -Mindig is nagyon érdekelt a maja kultúra, ezért az önkéntes munka pont kapóra jött. Hazatérve Guatemalából egyenes út vezetett a túravezetés irányába, s azóta Latin-Amerikában ragadtam. Olykor-olykor kitekingetek Ázsia felé, de még túl sok ismeretlen útvonal van a nyugati kontinensen. Rengeteg helyen jártál már.
Melyik a kedvenc országod?
-Mindegyik országban van valami, ami megragad. Élmény és ár függvényében Guatemalát ajánlanám mindenkinek, de nagy kedvenc Bolívia és Kolumbia is. Hondurasban baráti kapcsolatot ápolok indián törzsekkel, ezért oda is mindig nagy élmény visszatérni. Nehéz lenne megmondani, hogy melyik a kedvencem.
Hondurasban egy non-profit szervezetet irányítasz. Mi a célja az El Mundo Tawahkának?
-Az El Mundo Tawahka egy indiánokat támogató szervezet. A célja a kultúra megőrzése az esőerdők védelme és a tawahkák integrálása a fejlett világba. Ezek a dolgok jól mutatnak papíron, de a folyamat nem ilyen egyszerű. Sem az indiánok nem alkalmasak az integrációra, sem a közeg, amibe integrálódnának, mivel az nem túl befogadó. Az indiánkérdés Latin-Amerikában olyan, mint Magyarországon a cigánykérdés. Az esőerdők leégetésének megállítása pedig hiú ábránd. Mondhatnánk, hogy a szervezet nem végzi el a munkáját, de semmi ilyen szervezet nem végzi el. Ennek oka abban rejlik, hogy a világ sokkal gyorsabban fejlődik, sem mint hogy az indiánok azt le tudnák követni. Hiába minden erőfeszítés az erdők leégetése nem hogy nem megállítható, gyorsuló tendenciát mutat. Az indiánok meg a könnyebb utat választva inkább elmenekülnek az élőhelyükről és nem szállnak harcba a jogaikért. Úgyhogy ha a Greenpeace vagy hasonló szervezetek az őserdők védelmére hívja fel a figyelmet, nyugodtan lehet legyinteni egyet.
Mégis mi vonzza az embereket a föld legnagyobb kábítószer termelő országába?
-Először is 2012 óta Peru a legnagyobb kábítószer termelő a Földön és nem Kolumbia. Sokan máig rettegnek a névtől pedig hidd el nekem, Kolumbia a legbiztonságosabb ország Dél-Amerikában. Van drog, vannak gerillák, de azoknak nem a turista a célpontjuk. Úgyhogy ha biztonságos utazásra vágysz, akkor mindenképp Kolumbiát ajánlom. Kb. ugyanannyi veszély leselkedik rád, mint Svájcban. Közép és Dél-Amerika legjobb túráit szervezed.
Melyek a legkülönlegesebb ajánlataid?
-Nehéz lenne választani, de van egy-két olyan túrám, amit csak én szervezek a Földön. Ilyen Hondurasban a Moszkitó part túrám, ahol tényleg testközelből élheted át, mit jelent ma az esőerdők leégetése. Vagy ilyen a Darién Gap átkelés Panama és Kolumbia között. De rajtam kívül nem szervez senki túrát Magyarországon a venezuelai tepuikhoz vagy az Andok csúcsaira. A többség mai napig az egyszerűbb körutazásokat választja, de évről évre egyre többen keresik a kihívásokat jelentő túrákat is, ami jó.
Leave a Reply