Tenerifei szerelem, európai lakóautós barangolások és norvégiai vendégmunka után egy fiatal magyar lány és német párja Közép-Portugáliában lelt otthonra. De nem egy kulcsrakész villát választottak: egy 1,7 hektáros, teljesen közműmentes (off-grid) olajfaligetet alakítanak át a saját paradicsomukká. Első kézből mesélnek a nomád kezdetekről, a kőkemény fizikai munkáról és az első, saját kézzel szüretelt olívaolaj semmihez sem fogható ízéről.
„Csak mi ketten a fákkal, napfelkeltétől napnyugtáig. Amikor este lehunytam a szemem, még mindig csak zöld és fekete bogyókat láttam magam előtt.”
Így emlékszik vissza élete első olívaszüretére az a Bali Orsolya, aki párjával együtt úgy döntött, maga mögött hagyja a hagyományos fogyasztói társadalmat, hogy valami egészen egyedit és fenntarthatót építsen fel a portugál vadonban.
Úton a saját föld felé
A történetük akár egy kalandregény is lehetne. Tenerifén találtak egymásra német párjával, majd egy mini lakóautóba költöztek, amivel keresztül-kasul beutazták Európát. Az utazások finanszírozására és a jövőbeli álom megalapozására Norvégiában vállaltak munkát, a megkeresett tőkéből pedig másfél évvel ezelőtt megvásároltak egy 1,7 hektáros területet Közép-Portugáliában, amelyen 90 db 35 éve elhagyatott büszke olajfa állt.
A terület teljesen „off-grid”, azaz nincs rácsatlakozva semmilyen közműhálózatra. A nulláról kellett mindent felépíteniük, de a szabadság ára a kemény munka volt. Másfél év alatt egy működő mikro-farm lett: kialakítottak egy gyönyörű veteményeskertet, komposztvécét építettek, a szomszédos településről rendelik a vizet. Egy idősebb portugál bácsi viszi nekik a vizet a 3000 L-es kapacitású vizes kocsijával. Az áramot pedig napelemek biztosítják. Nemrégiben egy kis hangulatos terasz is elkészült, amely a megérdemelt pihenés helyszíne a dolgos hétköznapok után.
A mindent eldöntő első szüret
A legnagyobb próbatétel tavaly októberben érkezett el: az első saját olívaszüret. „Azt hittem, egyszerűbben találok majd segítő kezeket a szürethez, de a valóság egészen más arcát mutatta” – meséli. Bár egy kedves régi ismerőstől kaptak két napnyi segítséget, a szüret oroszlánrészét ketten csinálták végig. Gépek nélkül, tisztán kézi munkával, a fák ágai között egyensúlyozva dolgoztak kora reggeltől sötétedésig. A feladat monumentálisnak tűnt. 
Kilencven fát két embernek kézzel átfésülni embert próbáló feladat. „Néha felfoghatatlan volt, hogyan fogjuk ezt ketten véghezvinni. De rájöttem, hogy ilyenkor nem szabad a teljes képet nézni és belegondolni a nehézségbe. Csak menni kell előre, fáról fára, ágról ágra, minden egyes nap.”
A folyékony arany születése
Bár a 90 fából nem mindegyiket sikerült teljesen lecsupaszítaniuk a szezon végére, az eredmény így is minden várakozást felülmúlt: 875 kilogramm gyönyörű olívabogyót gyűjtöttek össze. A termést egy helyi malomba vitték, ahol hagyományos, hideg eljárással préselték ki belőle a „folyékony aranyat”. A hidegen sajtolásnak köszönhetően az olaj megőrizte az összes értékes antioxidánst (polifenolt) és vitamint. A végeredmény 113 liter sűrű, illatos, smaragdzöld olívaolaj lett – ami azt jelenti, hogy nagyjából 7,8 kg bogyóból született meg egyetlen liter olaj.
„Nagyon büszkék voltunk. És az az íz… wow! Az igazi, friss, kistermelői olívaolaj íze fényévekre van attól, amit eddig a boltokban kóstoltam. Ez nem egyszerűen egy alapanyag, ez a mi földünk és az olajfáink igazi, tiszta esszenciája.”
Az ő történetük a bizonyíték arra, hogy a fenntartható, szabad élet nem csupán egy romantikus álom a közösségi médiában. Hatalmas elszántság, fizikai fáradtság, de legfőképpen a természet iránti mély alázat és szeretet kell hozzá. És persze az a hit, hogy a legnehezebb napokon is megéri fáról fára haladni előre.
Merüljünk még mélyebbre!
Hogy a történet még személyesebb és részletesebb legyen, van néhány kérdésem, amelyek segítenek még jobban megérteni ennek az életmódváltásnak a hátterét:
A váltás pszichológiája: Amikor a norvégiai munka után megérkeztetek a teljesen üres portugál telekre, mi volt az első gondolatotok? Nem ijesztett meg a vadon és a közművek teljes hiánya?
Napi rutin az off-grid farmon: Hogyan néz ki egy átlagos napotok most, hogy nincs vezetékes víz és áram? Mi az, amiről a legnehezebb volt lemondani a városi élet után?
-Szerintem ez nagyban személyiség kérdése, hogy ki mennyire tud alkalmazkodni egy ilyen életformához. Számunkra nem volt nehéz hozzászokni az off-grid élethez, olyan mint egy hosszú kempingezés. Sokat segített, hogy előtte már hosszabb időt töltöttünk a mini lakóautónkban, így nem ért minket teljesen váratlanul ez az életmód. Meglepő lehet, de az átlagos napjaink nem különböznek annyira attól, mint amikor a közműre voltunk kapcsolódva. Reggel ugyanúgy megisszuk a kávénkat, dolgozunk, főzünk és intézzük a napi teendőket. Az egyetlen különbség, hogy egy kicsit tudatosabban kell bánnunk az erőforrásokkal. Figyelünk arra, mennyi áramot használunk, és időnként meg kell szervezni a vízutánpótlást, de ezek mára a mindennapjaink részévé váltak. Két napelemes generátorunk van, így az áram egyáltalán nem jelent problémát. A vizet pedig egy portugál bácsi hozza egy 3000 literes víz szállító tartálykocsival, ezért abból sincs hiány. Az elején még a nyilvános kútról hordtuk a vizet. Megtölteni egy csomó 6 literes vizes palackot minden alkalommal – na, az tényleg kihívás volt!
Közösség és beilleszkedés: Hogyan fogadtak titeket a helyi portugálok? Mennyire nyitottak a helyi gazdák arra, hogy egy külföldi fiatal pár olívát termeszt a szomszédságukban?
Az első veteményes: Említetted, hogy kialakítottad életed első csodás kertjét. Mit termesztesz benne, és milyen érzés volt először a saját magad által nevelt zöldséget az asztalra tenni?
A klíma kihívásai: Közép-Portugáliában nyáron rendkívüli forróság, télen pedig komoly esőzések és hideg is lehet. Hogyan birkózik meg a lakóautós múlt után a testetek és a telketek ezekkel a szélsőséges időjárási körülményekkel?
A helyi malom élménye: Milyen volt a hangulat a helyi malomban, amikor bevittétek a 875 kg bogyót? Ott is ti csináltatok mindent, vagy bepillanthattatok a generációk óta öröklődő portugál préselési rituálékba?
–Ebben a helyi malomban már nem a hagyományos, korongos préselést alkalmazzák, hanem teljesen automatizált, modern feldolgozórendszer működik. Az olajbogyók megmosása után szabad szemmel már nem is lehet követni a folyamatot, mert egy zárt rendszerbe kerülnek, ahol a zúzást, a keverést és a hideg olajkinyerést végzik. Már másnap elkészült a saját olívaolajunk, amelyet 25 literes kannákban kaptunk meg. Amikor az ottani vezetőség meglátott minket mosolyogva így köszönt: “Kedvenc farmereim, hogy vagytok?” A hangulat barátságos, de nagyon forgalmas a szüret idején, valamikor több órás sor kígyózik a malom előtt.
A jövő tervei: 113 liter olívaolaj rengeteg! Mi a tervetek vele? Saját fogyasztásra használjátok, ajándék lesz a családnak, vagy esetleg szeretnétek értékesíteni is a jövőben?
Két ember, egy projekt: A nomád élet, a közös munka és a fizikai megterhelés hogyan hatott a kapcsolatotokra a pároddal? Megerősített titeket ez a közös küzdelem?
Üzenet az otthoniaknak: Ha most visszagondolsz a Magyarországon élő énedre, mit mondanál neki? Megérte fejest ugrani ebbe az ismeretlen, vadregényes portugál kalandba?
-Igen, úgy gondolom, hogy az ember egyszer él és követnie kell, amit szíve mélyén szeretne csinálni. Ha sosem próbáljuk meg, mert félünk, “mi lesz ha”, akkor nem azt az életet éljük igazán, amit szeretnénk, hanem egy visszafogottabb, biztonságosabb verziót. Mi adtunk magunknak egy esélyt, hogy megvalósítsuk álmainkat. A legjobb benne az, hogy amikor vendégek érkeznek az olívaélmény programra, egyáltalán nem érződik munkának. Szenvedéllyel és szeretettel mesélünk nekik az olajfákról, és az olívaolajról. Az olívaolaj nagyon egészséges, és csodálatos érzés megmutatni, hogy az olajfák évezredek óta ajándékozzák ezt a kincset az embereknek. Ezt üzenném régi önmagamnak: “Ha tényleg tudod mit csinálnál a szíved mélyen, bízz magadba és vágj bele!”
Mondanál nekünk pár szót a programokról is?
-Rengeteget tanultunk és tapasztaltunk az olajfákról, karakterükről, fejlődésükről, szüret folyamatáról, olívaolaj fajtákról, hogyan készül az olívaolaj, hogyan kell kóstolni, és még hosszan sorolhatnám. Teljesen beleszerettünk német párommal, Christiannal, ebbe a folyamatba, hiszen több száz, sőt több ezer éves fáink is vannak. Hihetetlen belegondolni ebbe! Az olívabogyókból kinyert olívaolaj pedig rendkívül egészséges, tele van antioxidánsokkal és vitaminokkal. Az olajfákat vegyszermentesen gondozzuk, elsősorban a permakultúra elvei szerint. Hiszünk abban, hogy a fákkal és a természettel együtt kell dolgozni, nem ellenük.
Így született meg az ötlet, hogy egy 90 perces, vezetett olívaélmény-programot hozzunk létre, amely során vendégeink megismerhetik az olajfák és az olívaolaj lenyűgöző világát.
Több infó az olívaélmény programról:
Sétával kezdődik az olívafáink között, ahol megismerkedünk a telkünkön lévő különböző olajfa fajtákkal, elmagyarázzuk egyedi jellemzőiket, beszélünk a metszésről, valamint arról, mi történik a szüret idején. Megosztjuk, miért fontos a kézi szüret, hogyan működik a hidegen sajtolás, és miért kulcsfontosságú a frissesség a fáról a présig. Ez nem csak tanulás – ez a földdel, a fákkal és egymással való kapcsolódás élménye is. Miután bejártuk az olívaültetvényt, elkezdjük az olívaolajunk kóstolását. Megtanulhatod, mire érdemes figyelni egy jó olívaolajban – a gyümölcsösségre, a keserűségre és a csípős, borsos jegyekre. Minden olívaolajnak megvan a saját története – a fa fajtájától kezdve egészen a szüret időzítéséig. Végigvezetünk a kóstolás folyamatán, megmutatjuk, mire figyelj, és hogyan ismerd fel az igazi minőséget. Ez egy ízletes és tanulságos utazás a tiszta portugál olívaolaj világába.
Lakóautóval érkező vendégeinknek is szeretnénk kedvezni: akik részt vesznek a programunkon, egy éjszakát ingyen tölthetnek az olajfaligetünkben. Mi mindössze egy órára vagyunk az óceántól.
Ha érdekel valakit, hogy alakul az olívafarmunk sorsa, az alábbi oldalakon követhet bennünket és felveheti velünk a kapcsolatot:
Leave a Reply