Hosszú éveken keresztül titok övezte a misztikus kupolaházak történetét a Dél-floridai Cape Romano-ban. Az emberek fantáziája nem ismert határokat a találgatásokban még az az ötlet is felvetődött, hogy egy titokzatos szekta építette a rejtélyes házakat.
Az igazság azonban ennél sokkal hétköznapibb történet. 1980-ban egy Tennessee-ben élő nyugdíjas olaj termelő nyaralónak építette a kupolaházakat Dél-Floridában, hogy nyugdíjas éveiben is legyen mivel foglalatoskodnia. Bob Lee projektje megelőzte a korát. A házak önfenntartók voltak és már az 1980-as években napelemmel szerelték fel.
Mára a kupolákat szinte teljesen elnyelte az óceán. Menetelnek lassan a hullámsírba napról napra. A rejtélyes titok azonban megoldódni látszik, Bob lánya, Janet Maples, elmesélte nekünk a történetet.
“Emlékszem, gyerekkoromban, egy alkalommal mikor bementünk a helyi drogériába Marco Island-en, az emberek a hátunk mögött is erről beszélgettek. ” -Mond te voltál már a kupolaházaknál? mire a másik így felelt: nem, csak messziről láttam őket, de azt hallottam, hogy őrök védik gépfegyverekkel” – Janet ma már mosolyogva emlékezik vissza a történetre, de elmondása szerint azóta is legendák születnek a házról, ami sokak szerint igen félelmetes hely.
” Apám szeretett dolgokat feltalálni”, -emlékezett Janet. – A házra napelemeket szerelt és bevezette a kandallóba. – “Mi csak néztünk rá és nem értettük mik ezek a szerkezetek, de nagyon szerettük őt, szórakoztató és egy igazán kalandos srác volt”.
A házat nagyon megszerették, Janet es fia, Mike Morgan egészen 1993-ig már nem csak nyaralónak használták, hanem folyamatosan itt éltek. Sajnos azonban az Andrew hurrikán nem kímélte az épületet. A nagy károk ellenére próbálták ugyan helyreállítani és megmenteni amit még lehet, egy falat is akartak emelni a hullámok ellen de a helyi hatóságok és a Collier megyei végrehajtó tanács elrendelte a ház kiürítését és lebontását.
Eddig ismeretlen okból a házakat nem bontottak le, nem kétséges, hogy a hatóságok izmos büntetést szabtak ki rájuk, viszont kárpótlásul egy nagyon érdekes helyszíne maradt a helyieknek és az elhagyatott helyek szerelmeseinek. A kupolahazák most már csak hajóval közelíthetők meg, napról-napról egyre jobban ellepi a hullámsír. “Emlékszem minden egyes percre amit a házban töltöttünk, – meséli könnyes szemmel emlékezve Janet, az építésére, a hosszú sétákra a parton ami szinte karnyújtásnyira volt a háztól, a viharra amitől félelmetessé vált a hely. – “Daddy szíve megszakadna ha látná az álmát most ebben az állapotban. De még a halála előtt is azt mondta – megérte az időt, és fáradságot az álma”.
Nem tudom, engem mindig meghatnak az olyan történetek amelyben egy eltűnt korról mesélnek. Elveszett világok, kihalt érzések melyet magunk mögött hagyunk. Egy megvalósult álom amely már csak a múlté, melyhez emberek szép emlékei kötődnek. Változások, amit betudhatunk az éghajlat változásnak vagy környezetvédelmi nemtörődömségnek. Sajnos azonban Dél-Floridában a kutatók a 21. század végére egy olyan Miamival számolnak, mely teljesen elveszti mostani arculatát, a legelvetemültebb jóslatok pedig azzal riogatnak, hogy búvárkodni járnak majd ide az emberek és gyönyörködni az elsüllyedt városrész romjaiban. A veszélyben lévő épületek és infrastrukturális eszközök értéke eléri a 400 milliárd dollárt.
Janet már hosszú évek óta nem járt itt, szeretné az emlékeiben úgy megőrizni, ahogy még gyermekkorában látta. Nem kétséges, hogy Bob álma hamarosan teljesen elvész az Óceán mélyén, már csak néhány hal élvezheti a megálmodott otthont mint egy mesterséges korallzátonyt.
Leave a Reply